Hivatalosan is elkezdődött (nálunk legalábbis) a rettegett vizsgaidőszak. Az őszi féléves vizsgákat különösen utálom, mert mióta egyetemre járok, nincs igazán felhőtlen és stresszmentes karácsonyom. Így is ritkán járok haza, és akkor is azzal foglalkozom lélekben, hogy a következő héten melyik vizsgán fogok megbukni, ha abban a pillanatban nem lapozok fel egy tankönyvet vagy nézek bele egy diasorba. 
Ma megvolt az első hivatalos vizsgám: elégséges. Igazából én is tartom azt a mondást, ami egészen elterjedt a hallgatók körében: a kettesnél nincs jobb jegy, csak szebb, illetve a kettes a lényeg, a többi már csak formalitás. :D

Hónapok óta jelen van egy állandó dolog az életemben, amin kattogok esténként, s ami miatt félelem és nagyfokú stressz költözik belém nappalonként.

Szeptemberben kezdtem a 3. (valójában 4.) évem az egyetemen, ez egy 4 éves, egészségügyi képzés. Piszok nehéz, de idáig kitartottam, tanultam, és akkor sem hátráltam meg, amikor egy-egy oktatóm megalázó szavakat intézett felém. 

(kép forrás)